2009. szeptember 24., csütörtök

Hülyeszabályok - a Vécépapucs

Azt mindenki tudja, hogy Japánban le kell venni a cipőt, mielőtt bemegyünk egy lakásba. Ennek - mint annyi minden másnak Japánban - történelmi oka van: a régi japán házak alaprajza két, élesen elkülönült részre osztható, a földpadlós rész, a doma, ahová bocskorban-cipőben is be lehetett menni, régen az állatokat is beengedték télen, és a tatamival burkolt lakóterület, amit oszlopok tartottak és így nem érintkezett a földdel és szintben is el volt választva, ca. 60-80 cm-el magasabban volt. A tatamira értelemszerűen nem léptek fel cipőben, hiszen - ellentétben pl. a kőpadlóval - nehéz volt tisztítatni és tönkre is ment volna a kemény talpú cipőtől. Ez még nem hülyeszabály, ez teljesen logikus. Amikor aztán a lakások szép lassan elnyugatiasodtak, a most épült lakásokban max. egy tatami-szoba van, de leginkább egy sem, ez a különbségtétel megmaradt, és még a teljesen nyugati stílusú, tatami-mentes lakásokban is szigorúan le kell venni a cipőt az előszobában és papucsba bújni. Én még ezt sem nevezném hülyeszabálynak, hiszen mire jó behordani a sok piszkot a lakásba?

Van viszont a lakásnak egy része, ami területenkívüliséget élvez, vagyis a piszkossági faktora nem a lakáshoz, hanem az utcához igazodik. Ez pedig a WC. Biztosan itt is vannak történelmi okok, valószinűleg a WC is földpadlós helyiség volt régen, de az is lehet, hogy egyszer valaki még a Heian-korban részegen levizelte a WC-padlót, azóta ez így van és kész. A lényeg, hogy ebből kifolyólag a WC-be nem szabad, nem lehet, a házipapuccsal becsoszogni, sem pedig mezitláb vagy zokniban belépni. Ugyanez a helyzet az olyan éttermekben is, ahol le kell venni a cipőt, mert tatami van (sok van ilyen és szeretjük őket). De hát mégiscsak macerás dolog lenne a bejárathoz visszamenni, átvinni a cipőnket a lakáson/éttermen, és csak a WC-hez újra felvenni, majd pedig le és vissza.

Színre lép tehát a Vécépapucs.

Ez egy viszonylag visszafogott dizájn
A Vécépapucs jellegét tekintve olyan mint a házipapucs, csak annál három számmal kisebb, műanyagból van, rikító, ronda színű és gyakran valami vicces van ráírva és/vagy rajzolva. Az elsőt nem tudom miért van, a többire még visszatérünk. Tehát amikor kimegyek vécére, gondosan lerakom a papucsomat a bejárt előtt, kinyitom a WC ajtaját és - ügyelve, hogy ne lépjek se papuccsal, sem pedig mezítláb a borzasztóan piszkos WC padlóra - beleügyeskedem a lábomat a Vécépapucsba. Pontosabban a nagylábujjamat, vagy jó esetben a lábom első felét, a többi ugyanis sajnos kilóg belőle és bizonnyal rettenetesen piszkos lesz. Dolgom végeztével ugyanez fordítva. Igen ám, de míg befelé menet még csak-csak megbotlok a Vécépapucsban és felveszem, kifelé azonban, talán a megkönnyebbülés miatt? erre már ritkábban figyelek. Így hát áll az ember a szoba közepén és az a fura érzése támad, hogy nézik, egy idő után rájön, hogy konkétan a lábát nézik, odapillant és meglát egy pár sárga papucsot, rajta piros, bilin ülő kisfiúval, elvörösödik, hebeg valamit és kimenekül.

Vagy lehet, hogy ez nem is baleset, hanem maga a CÉL? Hiszen a Vécépapucsot viselő gaijin vicces, nagyon vicces, a móka kiapadhatatlan forrása, unalmasabb lenne az ország nélküle...

6 megjegyzés:

  1. ahá! láttam egyszer egy fotót a megbilincselt Mc Cartneyról, Tokyo, 70-es évek: popsztár 3 számmal kisebb gumipapucsban botladozva. Ezekszerint vagy valóban az alázás volt a cél, vagy éppen a retyin érték kokszon szegényt...

    VálaszTörlés
  2. :)
    szerintem tisztán az utóbbi....

    VálaszTörlés
  3. a hagyományos japán wc-k talajszinten levő lyukak, mint sok más országban is, amikre guggolni kell, itt elég nagy veszélyben van a padló. még ma is akad efféle.
    de még a nyugati típusoknál, a világ itteni felén is meg tudom érteni egy-két publikus wc-t látva, ha nincs rá gusztus..

    VálaszTörlés
  4. Ez így igaz, na de én most a lakáson BELÜLI fényesre suvickolt, atommeghajtású, high-tech klotyókról beszélek... (erről majd még lesz poszt, egyébként)

    VálaszTörlés
  5. higiénikus, megszokható, én helyeslem

    VálaszTörlés
  6. ...akkor egy német párhuzam: ülve pisilni. Mert ugye a világ döntö részén a férfinép álva pisil. Nem így Németországban. Legalábbis, ha a nökön múlik a dolog.

    Ök azt állítják, hogy minden férfi disznó és pisiléskor fröcsköl a csészéröl mindenfele szene-szarta-széjjel, és az egész klotyó büdös utánna. Undorító. Szóval, a német nök valóságos keresztes hadjáratot folytatnak az állva pisilö férfiak átnevelésére, akik persze az egyik legelemibb férfi kiváltságukat látják kockán forogni. Ilyen és ilyen piktogrammokkal sok helyen találkozni, de írtak a témáról blogbejegyzést és dalt is.

    Emlékszem, mikor (német) barátnömmel összeköltöztünk egy nagyobb diákalbérlet egyik szobájába, hogy a lakótársak burkolt nyomására, pironkodva, viccesen, de határozottan elmagyarázta ezt a civilizációs szabályt, amit végül is vállat vonva elfogadtam, és csak késöbb értettem meg, hogy micsoda jelentösséget tulajdonítanak neki itt. A barbár magyar mácsó disznóból tehát sikerült kultúrált európait nevelni, aki szépen leül a klotyón pisilni.

    Állva pisilni meg lehet a természetben ill. a piszoárokba. Olyannyira, hogy láttam már magán fürdöszobában piszoárt(!). A kultúrált mácsó kompromisszumának jelképeként. Azért, ha úgy nézzük, van egy elönye is a dolognak: nem kell elöre eldönteni, mit is akar az ember, csak leül, és jön, ami jön...

    VálaszTörlés