2009. október 9., péntek

Palkó és a Szomorúarcúak

Van egy plakátsorozat a metróban amit imádok; a Tokyo Metro edukálja az utazóközönséget rajta. A plakátokon az utasok hangosan telefonálnak, ruhát próbálnak, szemetelnek, sőt, horribile dictu! ráment esznek. Nomármost, azt hiszem, eltöltöttem már néhányszáz órát a tokyói metrón, de nemhogy ráment, még szendvicset evő utasokat sem nagyon láttam (tükörben meg nem nézegetem magam a vonaton). Ekkora erővel a teknősbékáknak is kitehetnének plakátokat, hogy ne ugráljanak már olyan magasra, mert az sem sokkal ritkább jelenség*.

Itt az egész sorozat, a legjobbak a legújabbak, ahol egy pajkos szemű fiatalember - nevezzük talán Palkónak - rendetlenkedik; ő eszi a ráment is, emellett tornagyakorlatokat végez és a biztonsági sávon belül társnője mellét fogdossa. Teszi Palkó mindezt olyan szemmel látható jókedvvel és életörömmel, hogy az embernek egyből kedve kerekedik hozzá. Különösen, ha megnézem a plakát többi szereplőjét, a gülüszemű Szomorúarcúakat, akik látható utálattal néznek hősünkre, nem is feltétlen a konkrét tevékenysége miatt, hanem egyszerűen csak, mert túl jól érzi magát.

* pontosítsunk: ilyet és ilyet már azért tényleg láttam (és nem gaijinok voltak)


1 megjegyzés: