2009. december 5., szombat

Rizs és szójabab

Ma esti vacsorámnak a rizs és a szójabab alkotta a gerincét, majdnem minden fogásban van belőle valamilyen formában. Akár a régi Japánban, mielőtt azok a bizonyos fekete hajók megjelentek... Akár vegetáriánusnak is lehetne nevezni, bár ez nem volt cél, csak épp ez volt otthon. De finom volt.













  • Rizs (mint a dolgok alfája és omegája).
  • Tófu: vagyis szójasajt.
  • Szójaszósz: kicsit a rakok tsukemonóra, meg egyáltalán; ez mindig jó a kéznél.
  • Misó: ez is erjesztett szójabab (most a tófu ízesítéséhez használtam).
  • Misoshiru: megint csak miso + egy kis alga, szárított halpehely, zöldség.
  • Saké: ez persze rizsből van. Most hidegen ittam (általában így szoktam).
  • Tsukemonó; vagyis savanyúság; ezúttal kínai kelből, yuzuval ízesítve.
  • Édes-misós halacskák: félcentis minihalak + pici haldarabok, édes-misós szószba forgatva. Mintha diódarabok is lennének benne? Ez elég tömény, nem ettem meg mind, maradt máskorra is.
  • Csípős tintahal: na ebben sincs se szója, se rizs, van viszont csíkra vágott tintahal, finom, csípős-hagymás szószban, igen erős, karakteres ízzel. Remekül megy a sakéhez, de ebből sem lehet sokat enni, csak csipegettem, maradt belőle bőven (viszont remekül elmarad).
  • Umeboshi-szósz: umeboshi szilva szójaszósszal és egy kis mirinnel keverve (ez utóbbi is egyfajta rizsbor, de a főzéshez használják). Ezt is a tófuval ettem.
  • Nattó tojással: fermentált, büdös-ragacsos-nyúlós (de finom!*) szójababok egy nyers tojásba belekeverve.
* ezzel nem mindenki ért egyet, még a japánok cirka fele sem bírja még a szagát sem

2 megjegyzés:

  1. Van valami univerzális taktika az ételek elfogyasztásához ?

    Mármint ha kettőnél több ételt látok magam előtt, akkor megzavarodok, nem tudom, hogy hol kéne kezdeni. Itt is nagyjából ez a helyzet. :D

    VálaszTörlés
  2. Mindent egyszerre, nincs sorrend. Illetve van, de ezt te improvizálod. Valaki (talán Roland Barthes?) ezt a festéshez hasonlította és azt állította, hogy ezzel az étkező fejezi be az étel elkészítője által elkezdett művészi munkát (de az a gyanúm, nem az én vacsorámra gondolt).
    Szóval: ahogy jól esik!
    (egyébként én jómagyarember módjára mindíg a misósiruba kóstolok bele először)

    VálaszTörlés