2010. június 18., péntek

A dekadencia dicsérete


Tételem a következő: a hanyatló korokban jó élni. A vaskorszakok, amikor birodalmak kovácsolódnak, kalandos, érdekes időszakok, ilyenkor jó hadvezérnek, diktátornak vagy legalábbis karvalytőkésnek lenni, már persze annak, aki ambicionálja ezeket a szakmákat. May you live in an interesting age! szól az unalomig idézett kínai átok, ám úgy gondolom, nem ok nélkül. Ezzel szemben vannak a dekadens, hanyatló korok és birodalmak. A növekedés megáll, a birodalom nem hódít tovább, helyette inkább békét próbál kötni szomszédjaival. A diktátor már nem diktál, sőt megengedi az istenadta népnek, hogy beledumáljon, mi hogyan legyen. Közben szennyvízcsatornákat ásnak, a gyerekeket iskolába zavarják, kiépítik az általános orvosi ellátást és a G3-as internethálózatot.

Korunk általában is, de Japán különösen megfelel e definíciónak; a dekadencia szinte minden jele szemmel látható. Míg a 70-es években a politikai gazdaságtan látnokai Amerika hanyatlásától és a Japán-kor kezdetétől vizionáltak, ma ugyanezek Kínáról állítják ezt, hát, majd meglátjuk! ma már senki nem hiszi, hogy Japán akár a második helyét is megtarthatja. Ezzel egyidőben az élet talán még soha nem volt ilyen jó; béke van, és az országot egyre nagyobb mértékben áthatja a bűnös, de élhető liberális gondolkodásmód, az infrastruktúra kiváló, az egészségügyi ellátás példás, a művészetek virágoznak, a szemét szétválogatásra, a kutyaszar pedig összeszedésre kerül, minden évben egy újabb nemzeti ünnepet vezetnek be és sorra nyílnak az eb-felsőruházati szaküzletek.

Problémák azért vannak; a lakosság rohamosan öregszik, a hagyományos értékek erodálódnak és persze hát az a fránya gazdaság, az sajnos nem nagyon akar növekedni. De hát elég jól élünk itt már így is, minek az nagy a növekedés... Majd rendbe hozzuk a műemlékeket és megtanulunk még jobban főzni. Elterjesztjük a világban a sumót és a kabukit, vagy ha nem, hát mangarajzolásból és animégyártásból is eléldegélünk valahogy. Ami nagyon kell, azt majd úgyis megcsinálják a kínaiak, mi meg majd toljuk alá az észt, a dizájnt meg a kulturát. Mi leszünk a kelet Itáliája vagy Párizsa. Csak mi közben megpróbáljuk valahogy ügyesen távol tartani a koszos külföldieket, a tiszták azért jöhetnek, ha érted, hogy mondom. De ezt az unokáink majd csak megoldják valahogy, bár a japán népszaporulat jelenlegi dinamikája szerint ők leginkább nem is leszenek.

Szép, hosszú, csendes alkonyt jósolok Japánnak, békés hanyatlást, egyfajta kollektív nyugdíjba vonulást. Splendid isolation, ahogy ezt az angolok már egyszer kitalálták maguknak. Jól is van ez így, nagyon. Nekünk. Most. Azt persze már nem szabad megvárni, amíg a dekadencia padlót fog és a vandálok feldúlják Rómát és az ölebek cipőt is kapnak, előtte kell kiszállni a buliból. A jó időzítés az életben mindig fontos.

1 megjegyzés: