2012. augusztus 3., péntek

Zunda

A zunda, amiről először azt hittem, hogy egy egzotikus brazil tánc, a népes wagashi család egyik vidéki oldalágához tartozik. Persze, ez is csak babból van, mint a legtöbb, de se nem vörös, se nem fehér, hanem ezúttal zöld, méghozzá fiatal, friss zöld szójabab, edamame*. Élénk, tavaszi színe és friss, “zöld”, enyhén édes íze a zsenge zöldborsóra emlékeztet. A képen látható módon alakul át babból ehető krémmé. A zunda állítólag Sendai hajdani földesura, Date Masamune kedvenc desszertje volt és később, ahogy már ez történni szokott, a város egyik jellegzetes meibutsu** ajándéka lett, amit fantáziadús variációkban árulnak: fagyiban, milkshake-ként, csokival keverve, képviselőfánkba töltve, sőt, még zunda KitKat is létezik. Hasonló utat járt végig a matcha is; Tokyót eddig még nem érte el ez a divathullám, de ez csak idő kérdése, a hagyományos zunda mochit árulják már a Tokyo állomáson, a vidéki édességek biztos lelőhelyén.

 ---------------------------------------

* Az edamamét persze Tokyóban is eszik, de egészben, sóval megfőzve, sörhöz. A zunda alapanyaga ugyanaz az éretlen szójab, edamame. Enyhén sós vízben megfőzzük a babot. Miután lehűlt, kifejtjük, sőt, még a babszemek hártyaszerű héját is leszedjük. Mozsárban összetörjük, sóval és cukorral ízesítjük, majd egy kis vízzel lazítjuk. Minél frissebben kell enni! A zunda állítólag még egészségesebb, mint az adzuki, mivel kiváló fehérjeforrás és C-vitamint, de még omega-3 zsírsavat is tartalmaz.
** szó szerint "híres dolog", a helyi nevezetes étel; ezt illik vinni haza, no meg az irodába omiyage (ajándék) gyanánt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése