2012. szeptember 22., szombat

Power mamachari

Tekerek valahol Kamakura és Zushi között a lejtőn felfelé, egyszer csak elhussan mellettem egy biciklista. De nem valami borotvált lábú, tarkapólós, kigyúrt félprofi, hanem egy háziasszony, klasszikus mamacharival*, kosár, gyerekülés, ahogy kell, na ne már...! Jó, nem vagyok éppen a topon, rosszindulatú barátaim szerint évről-évre idősebb leszek, de azért ennyire nem alázhat meg egy mamachari, ráadásul én éppen egy Ferrari-szerű gépen ülök, otthon majd fél millába kerülne, itt havertől van kölcsönben, ami olyan, mint az álom. Utánaeredek, azért nehogy már lenyomjon! és akkor látom, hogy persze csalt, neki is olyan elektromos rásegítője van, mint már egyre többeknek, ja, hát így könnyű....
Nagyon megy ez most, az elektromos rásegítés, denki ashisuto**, így nevezik, boldog-boldogtalan ilyet vesz, ami persze jó dolog, ha valaki eddig metróval vagy autóval járt, de talán kevésbé jó, ha maga pedálozott. Van már rásegített salaríman modell és rásegített hegyibringa is, rásegített hétvégi kirándulásokra. Különösen izgalmas fejlemény, hogy az eddig taposóbringával a járdán ügyeskedő nagymamák végre kiélhetik elfojtott vágyaikat és fénysebességgel cikázhatnak a gyalogosok között.

Elviekben mondjuk nem lennék teljesen a dolog ellen; bizonyos helyzetekben, pl. hazafelé a munkából öltönyben-nyakkendőben, nem biztos hogy az ember le akar izzadni, és ilyenkor jól jönne, ha egy gomb megnyomásával könnyíthetnék, de a jelenlegi modellekhez még akkora böhönye nagy elem kell, általában 20-25 kilós egy ilyen bringa! hogy a fele extra energia ennek a cipelésére fogy el. Ráadásul az elem és a motor iszonyú ronda, a biciklizésnek azért eleganciája is kell, hogy legyen! nem tudom miért nem ugrottak még rá a terméktervezők, hogy valami elfogadhatóbb kinézete legyen. Na és az ára! bár már 30.000 körül is van elektromos bringa, ám ezeknek biciklitartalma módfelett csekély, az a tipikus egy-év-alatt-elrohadós fajta, a jobb modellek, mint például ez, 100-150.000 yen körül kezdődnek, így hát egyelőre inkább izzadok tovább, rendületlen, öltönyben, nyakkendőben.

--------------------------------------

klasszikus bevásárlóbringa, a "mama" az a mamából, a "chari" pedig a charinko-ból jön, ez a bicikli becenevemég alaposabban a mamachariról itt (angolul). 
** igen, az ashisuto az "assist"-ből jön, a denki pedig annyi mint elektromosság, ez meg kínai, persze.
*** elvileg pedig nem szabad Japánban a járdán közlekedni, hacsak külön nincs kijelölve ott biciklisáv, de ezzel láthatólag senki sem foglalkozik

9 megjegyzés:

  1. A biciklisávon- ha van - általában biciklik szoktak parkolni, meg gyalogosok közlekedni :)

    VálaszTörlés
  2. Hát igen... De azért azt nagyon szeretem, amikor rámcsengetnek a járdán.

    VálaszTörlés
  3. Az még a jobbik eset....nagyon sokan még csak nem is csengetnek (legalábbis Kiotóban), aztán ha meg hangosan megjegyzést teszek emiatt, meg vannak sértődve :)

    VálaszTörlés
  4. Én a fenti képnél tökre megértem a rásegítést! Két gyerek + egy kis kaja vacsorára + a bringa és az ülések súlya + a saját testsúlya = száz kilónál biztos több... Lejtőn felfelé például elég jó edzés lehet. És én is járdán biciklizem, főleg gyerekkel :)

    VálaszTörlés
  5. Most ha úgy tűnne, mintha én rosszallanám ezt a dolgot, akkor dehogyis, hajrá. Csak annyi, hogy jómagamat nem akarom egyelőre rásegíteni.

    VálaszTörlés
  6. Szia,
    néhány honapja olvasom a blogodat. Tetszik a stílusod, es sok érdekességrol beszámolsz. Most valahogy megfogott az a mamachari a képen. Nemtudom elképzelni, hogy lehet rendesen figyelni az utat az elso kerék folé erosített gyerekuléstol. Meg plusz a gyerektol. Talán kisseb az elso kerék mint a hátsó?

    VálaszTörlés
  7. @ MarikaŠudy: örülök, hogy tetszik a blog!
    Hát, a kerekek egyformák, az üléstől magától azért még lehet éppen látni, de ha gyerek is van, nagyobbacska + a mama nem túl magas, erősen rezeg a léc. Ráadásul ha hátul is ül egy kiscsávó, akkor az egyensúly már nagyon magasra kerül, szóval nem mondanám halálbiztonságosnak a dolgot.

    VálaszTörlés
  8. Velem valamiért udvariasabbak a biciklisták a járdán... kicsit nehezebb vagyok, mint ők a biciklivel együtt... de ha rámcsengetnek a járdán, le is szoktam szedni a biciklijéről... :-)

    (tényleg, ennek kapcsán írhatnánk lassan valamit a "hogyan küldjünk el japánt úgy az anyjába, hogy kétségbeesetten hajlong utána" témakörben... nekem van egy ilyen élményem)

    VálaszTörlés
  9. Na...mesélj! vagy posztolj. Aztán biztos nekem is eszembe jut valami erről.

    VálaszTörlés