A kékfejű nénik országa

Nem tudom, hogy másokkal is így van-e, de néhány év ittlét után bennem kínzóan felmerült a kérdés: miért festik a hajukat kékre az idős hölgyek? Mert festik. Van, aki csak halványkékre, olyan mintha-lenne-egy-kis-kékes-árnyalatúra, de vannak akik nem óvatoskodnak, és úgy néznek ki, mintha a fejüket bedugták volna egy vödör rézgálicba.

Punkzene persze itt is van, de nem tapasztaltam, hogy ez különösebben népszerű lenne a 80+ korosztályban, persze ki tudja, amennyit én punkkoncertre járok mostanában, tehát valami más kell legyen a magyarázat. Gyanakodtam titokzatos betegségre is, valami sötét, alattomos szövődményre vagy esetleg egy speciális keleti gyógymód fájdalmas és szégyenteljes mellékhatására, de nem. Talán valami titkos szekta, az Illuminátusok itteni verziója, vagy valami kínai izé? 

Ugyanmár. Kiderült, hogy ez egyszerűen divat, ami állitólag úgy kezdődődött, hogy megpróbálták az idős nénik hajából kiszedni a sárgás szint, hogy szép fehér legyen. Igen ám, de ha az erre szolgáló vegyszert túladagolják, akkor a haj kap egy acélkék árnyalatot, ami vélhetőleg megtetszett néhány idős hölgynek és elkezdték szándékosan is kékre festeni. Így történt, hogy ez a kékes-lilás haj népszerű lett az öregasszonyok között, ó kedvesem, milyen érdekes, olyan... méltóságteljes lett a fejed! és lassan bekerült a fodrászatok standard ajánlatába is, a maga korában, asszonyom, igazán illene már egy kis kékes árnyalat..!

Így aztán, az a mai divattanácsom minden korosodó punknak, ha Japánba látogat, kerülje a kék hajfestést, mert öregít. De ha ragaszkodik hozzá, legalább ne hagyja otthon a szögekkel kivert csuklószorítót, ha nem akarja, hogy vénasszonynak nézzék!