Bolhát venni, Tokyóban

Bolhapiacra járni a világ összes városában remek szórakozás, és ez alól Tokyó sem kivétel. Van jó néhány piac Tokyó belső kerületeiben is*, de a mi kedvencünk Yamatoban, Yokohama külvárosában található, mert ez nagyobb és olcsóbb. Így hát majd' minden hónap harmadik szombatján, ahelyett, hogy rendesemeberek módjára lustulnánk az ágyban, felkelünk valami kimondhatatlanul fájdalmas korai órában, hogy legkésőbb reggel nyolcra, még mielőtt tömeg és meleg lesz, ott legyünk.

A piac hatalmas; Yamato állomás két oldalán kb. 100-100 árus próbál túladni nagyjából mindenen, amit ez az ország az elmúlt 200 évben produkált és mozdítható: legyen az szamurájkard, kimonó, antik bútor, mangafüzet, nehézbúvár-felszerelés, ácsszerszám, vagy éppen faszorrú álarc vagy Edó-kori karpáncél. Emellett még európai, kínai és délkelet-ázsiai cuccok sem ritkák, bár véleményünk szerint ezek túl vannak árazva. Az árak 100 yentől úgy 100.000-ig bezárólag sorjáznak, sokszor csak annyi van kiírva, hogy "2" és azt már neked kell tudnod, emögött hány nulla áll, segítség: több mint kettő**, de még többször még ez sem, hanem meg kell kérdezni, hogy "ikura, kore?", mire ő mond valami kezdőárat, ami alapján megindulhat az alkudozás, fontos a kollokviális beszédmód, mert tapasztalataim szerint ez erősíti az ember tárgyalópozicióját. Mert bizony! hiába vagyunk Japánban, itt nem udvariatlanság alkudozni, még ha kairói-bangkoki szintű áresésre nem is nagyon számíthatunk; rendesen 20-40%-ot szoktak engedni, ennél több ritkaságszámba megy.

"Ikura, kore?"

Sok a küföldi is, bár ezek többségét a közeli Atsugi támaszpontról érkező kövér és hangos amerikai katonafeleségek alkotják, akik már annak is örülnek, ha valahogy kézzel-lábbal megértetik magukat és így, a következményekkel mit sem törődve, agyatlanul, alkudozás nélkül vásárolva verik fel az árakat és le a gaijinok intelligenciájába vetett hitet.

Így nem meglepő, hogy elsőre velünk is angolul próbálkoznak és többnyire olcsó kimonóra és kokeshi babára akarnak rábeszélni. Aztán amikor kiderül, hogy tudunk japánul, megenyhülnek és sokszor egész jókat lehet az árusokkal beszélgetni, és persze a diszkont is kedvezőbb lesz ilyenkor. Japánokkal menni vicces; párszor már elcsábítottuk különféle japán barátainkat-ismerőseinket és érdekes volt figyelni, ahogy szembesülnek legutóbb gyermekkorukban, a nagymama vidéki házában látott tárgyakkal és ahogy megteszik kezdeti botladozó lépéseiket a kölcsönösen optimális ár kialakítása felé, majd pedig a nap végén eldicsekszenek a kiharcolt gigantikus, 10-20%-os kedvezményekkel. Azért persze vannak itt rutinos helyiek is; tipikusan 60+ ojísanok, akik nagyítóval vizsgálgatják a régi pénzeket vagy méregdrága cserépdarabokra alkudoznak kitartóan. Nem először vannak itt...

Alku közben

A mi érdeklődési körünk meglehetősen széles; kezdve a tansuktól (régi japán vasalt szekrények) át az apró szakéspoharakon és fából faragott sütemény-formákon át egészen a kalligráfiákig terjed, de mivel reménytelen vállalkozás az egész piacot feltérképezni, marad hát a sasolás és random módon való lecsapás egy-egy tárgyra. Rengeteg kívánatos dolog van és nem is megfizethetetlenek, persze minduntalan fel kell tenni magunknak a kérdést, vajon valóban tartósan boldogtalanok lennénk egy Taishó-korabeli összecsukható olajlámpa, jó állapotban levő, alig rozsdás fotóállvány vagy pompás kis faszéntüzelési beltéri kályha (hibachi) nélkül? Mivel ezekre a kínzó kérdésekre az elmúlt négy évben a kelleténél gyakrabban mondtunk igent, gyorsabban, mint ahogy az így felgyülemlő tárgyakat magam és kollégáim hébe-hóba tett magyarországi utazásai alkalmával apasztani tudtam volna, kis lakásunk szép lassan megtelik lomokkal, és használt bútorokkal. Egyszer, amikor egy napon már lépni sem tudunk, az egészet berakjuk egy konténerbe és hazaköltözünk.

Műanyag szarvasbogár, széles választékban, kedvezményes áron kapható!

A nyugati junk

Tansu - ő már azóta a miénk

A múlt szombati zsákmány

----------------------------------------

* Például:

- Yasukuni Jinja (minden vasárnap)
- Heiwajima Antique Fair (kétszer egy évben, időpontokat ld. itt)
A teljes listát angolul itt lehet megnézni.

** a helyes megoldás általában 20.000; ez ugyanis "niman" vagyis 2 X 10.000 yen, lévén, hogy a japán számrendszer nem ezresével, hanem tízezresével csoportosít