2017. február 8., szerda

Rámen vs. tsukemen

Valahogy ma nem akaródzott rámenezni, eléggé beebédeltem, talán azért? de Judit ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy tél van, mikor együnk ráment, ha nem most? így belenyugodtam, hogy akkor ma este ez lesz a vacsora. Shinjukuban volt a kijelölt hely, a Tripadvisor által Shinjuku második legjobb éttermének, nem csak a rámenezők között, hanem általában! kikiáltott Men-ya Musashi, ennek megfelelően tele volt külföldivel, főleg persze kínaiakkal, mint ahogy mostanában minden, ami a legkisebb mértékben is turistaattrakciónak számít, pláne, ha meg is lehet enni


Volt egy kis sor is, szerencsére nem komoly, viszonylag hamar leültünk, de aztán sokáig kellett várni a kiválasztott levesekre, musashi-ramen és tsukemen, így ücsörögtünk a huzatban, mert az volt, és hideg, alapvetően egy nyitott ajtó okából, ami pedig a közben percről-percre növekvő sor miatt volt tárva-nyitva. De végre megjött a kaja és nekiláthattunk a szeretetteljes rámen-nézésnek (fotózásnak), mert manapság annélkül már egy kiflit sem illik elfogyasztani!


Mi tagadás, jól nézett ki, vastag tészta, udonnak is elmenne, sötét-vöröses lé, két nagy darab kakuniku*, a szokásos vékonyra vágott chashu-nak se híre, se hamva! plusz még egy kis zöldhagyma, menma, a mártogatós tsukemenhez pedig egy főtt tojás. Akkor hát, ugorjunk neki! a tészta kifogástalan, tökéletes keménységűre főzött roppanós álom, a lé gazdag és mély ízű, de talán egy lehellettel sósabb az általam kedveltnél, de volt benne valami fűszer, meg nem mondom mi, ami nagyon izgalmassá tette. A nagy darab disznóhús-darabok itt "signature" jellegűek, kétségtelenül finom volt, bár én azért a klasszikus vékonyra szeletelt husit kicsit hiányoltam. De összességében kétségtelen, hogy egy nagyon meggyőző munka volt, mondjuk 1250 yenért legyen is az!


A tsukemen, ahogy azt már egyszer korábban kifejtettem, nem az én műfajom, elsősorban azért, mert hiába meleg a mártogatós lé amikor kihozzák, pillanatok alatt kihűl a külön tálon kihozott, hideg tésztától és akkor az eredmény ugyebár egy kihűlt rámenre felettébb emlékeztető képződmény lesz, ami köztudomásúlag szub-optimális. Most is ez történt, a huzat miatt a szokásosnál még gyorsabban is, így hamarosan Judit is rádöbbent, hogy ő sem szereti igazán a tsukement, így az csakhamar elém került és én kissé meglepődve tapasztaltam, hogy megintcsak tsukement eszek, pedig nem is szeretem.  Szerencsére az étteremben már hallhattak a problémáról, így volt az asztalon egy forró vizes termosz, amiből utána lehetett töltögetni a levesnek, amikor kihűlt, de így persze csakhamar felhígult. Na, szóval nem ez így jó sehogy se, ezért amikor Judit végre átengedte a maradék ráment, a tésztát egyszerűen átlapátoltam abba, vagyis felszámoltam a tsukement.


A tanulság tehát, hogy ne együnk soha tsukement, de mindennek ellenére azért a Musashi Tésztaboltot** egy erősen ajánlott helynek számitom be!

Men: 9
Leves: 8
Chashú and the rest: 8
Összpontszám: 25/30 

---------------------------------

* "szögletes hús", kockára vágott, lassan kifőzött disznó hasaalja
** Men-ya = tésztabolt
Menya Musashi, 7-2-6 Nishishinjuku | K1 Bldg. 1F, Shinjuku